Nagyon vártam az indulás napját. Végre mikor eljött az indulás időpontja és konvojban elindultunk a „hosszú útra” tele voltam kíváncsisággal. Csodálatos vidéken autóztunk, hegyről le hegyre fel. Erdély gyönyörű.
Mikor megérkeztünk Vármezőre a Vándor fogadóba, úgy fogadtak bennünket mintha régen ismertük volna egymást. Áfonya pálinkával kedveskedtek a helyiek, és nem sokára megérkezett a sült pisztráng melyet a fogadó mögötti patakban fogtak. Kimondhatatlanul finom a hozzá felkínált fokhagymás tejfölös öntettel.
Most láttam csak, hogy a Ballonos társaság, pilóták, segédek, vendégek milyen közvetlenek, segítőkészek, barátságosak. Mivel már nagyon fáradtak voltunk, elfoglaltuk a szállásunkat, mely nem messze volt a felszálló helytől. A szállásunk amit kaptunk, nagyon romantikus volt. Két szintes, téliesített, kompletten felszerelt 3 szobás faház. Annyira jól felszerelt volt, hogy én még ilyet nem tapasztaltam. Az, hogy edények, tányérok voltak, mind semmi, de még fűszerek is. A ház, hegy oldalban, erdő szélén húzódott, a levegő fantasztikusan tiszta volt.
Másnap korán reggel a megbeszélt időpontban ki mentünk a felszálló helyre, ahol már nagy volt a nyüzsgés. Álltak a sátrak, enni, innivalóval, szólt a zene, de mindez semmi ahhoz képest amilyen látvány fogadott, mikor elkezdték a hőlégballonokat felállítani. Gyönyörű táj, tiszta levegő, sok vidám ember, tévések és a sok színes ballon amikor egymás után emelkednek a levegőbe. Valami csodaszép, ezt látni kell, ezt nem lehet megfogalmazni.
Mikor a ballonok visszatérnek akkor indul a sok program. Kirándulás a Parajdi sóbarlangba, Medve tóhoz stb… Az út mentén különböző mézet, áfonya lekvárt, áfonya pálinkát árusító standok. Mindenütt olyan kiszolgálásban és kedvességben volt részünk amit az ember, ebben a felgyorsult világban már el is felejtett.
Ez a 4 nap olyan hatással volt rám, hogy megfogadtam, legközelebb is elmegyek a családommal, mert teljes feltöltődést kaptam.